Menyasszonyaink általában saját csokruk miatt izgulnak legjobban. Mire közösen kitaláljuk, milyen menyasszonyi csokrot kötünk, az izgalom is elmúlik.

 

 Aránk lazultan dől hátra üzletünk párnázott foteljában, és a bőség zavarát mellőzve, rutinosan lapozgat fényképes katalógusunkban. Először azokat a virágdekorációkat nézi, amiből a csokra készült. Mire felvilágosítjuk: tévhit, hogy minden dekoráció alfája a menyasszonyi csokor. A csokor legyen összhangban a személyes díszekkel, az asztaldekoráció pedig a helyszínnel és a többi térdísszel!

Modern helyszínekhez javasoljuk a kálát, orchideát, flamingó virágot, klasszikus környezetbe (kúriákba, kastélyokba, villákba) és kertekbe inkább „természetesebb” virágokat választunk: rózsát, tulipánt, hortenziát, lizianthust. Persze nincsenek kötelező érvényű szabályok, sőt! Legizgalmasabb dekorációink épp a kereszteződésekből kerülnek ki: egy Kiscelli Múzeum óriás ezüst gyertyatartóin a bordó kálák legmodernebb tánca, a MEO modern lofthouse hangulatába csempészett klasszikus vörös rózsazuhatag, és így tovább…

Magas legyen vagy alacsony? – kérdezzük tovább. Mire általában ez a válasz: - Magas ne legyen semmiképp, mert az asztal körül ülők nem fogják látni egymást. Egy újabb tévhit, melyet kötelességünk eloszlatni. Egy jól elkészített magas dekoráció a körülülők szemvonala fölött kezdődik el. Egy-egy izgalmas ágacska, inda, fűszál persze összekötheti a szinteket, de ez nem szabad, hogy zavarja a tekintetet. Egy magas, elegáns üvegkehelyben szinte lebeg a dekoráció az asztal fölött. Egy ötkarú gyertyatartó vékony rúdjának megcsillanásától csak még szikrázóbb lesz az ünnep fénye. A magas díszek igenis látványosabbak, tekintélyük van. Nagy belmagasságú termekben a legelegánsabb megoldást kínálják. Az igazsághoz hozzátartozik: némileg drágábbak is.

Az utóbbi idők divatja, hogy az asztalok felére magas, másik felére alacsony dekoráció kerül, ezzel téve játékossá a teret. Fantasztikus fényképek készülnek ilyen fogadásokon.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beleszeretünk hát menyasszonyunkkal közösen egy asztaldíszbe, de mielőtt azt hihetné, kipipálhatja az asztalt, még nekiszegezünk egy kérdést: - Mi kerüljön még az asztalra?

Magas dekorációk alá biztosan érdemes szórni valamit. A virágszirom már nem az egyetlen megoldás. Mellette ott vannak a gallyacskák, szőlőindák, kisebb termések. Kedveltek a tartós kiegészítők: üvegkavics, tengeri csillag, kagyló, ősszel falevél.

 

Akár magas, akár alacsony a dekoráció, a hangulat meghittségéhez fények kellenek! Legtöbb helyen megengedett a mécses. Bár színük gyakran vonzó, ne helyezzünk illatos mécsest az ételek mellé! Gyertyáknál is könnyen az olcsó bizonyulhat drágának, ha a terítőt tönkreteszi. Akit egy műemléképület szigora köt gúzsba, annak is tudunk tanácsot adni: manapság könnyen beszerezhetők elemmel működő teamécsesek. Apró fényű fényfüzérek is meghitt hangulatot tudnak az asztalra varázsolni. Ha az elemes termékben nem bízunk, villanyszerelő oldja meg a feladatot! Az asztal alá rejtett akkumlátor biztosan végig fogja világítani az éjszakát.

  

És mi fogja személyessé tenni az asztalterítéket? Egy macifűvel áttekert, gyönggyel rögzített szalvétagyűrű, esetleg egy fej nem könnyen hervadó friss virággal. Dekorálhatjuk a szalvétát szépen fénylő, nagy babérmeggy levéllel is, olcsóbb megoldás most nem is jut eszembe, és mégis milyen szép. Kerülhet egy fej virág az ültető kártya mellé is – lényeg a személyes figyelmesség, s a dekoráció összhatása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ifjú párok gyakran választanak hosszú asztalt saját maguk és közeli hozzátartozóik részére. Ilyenkor természetesen eléjük kerül a terem legimpozánsabb dekorációja, mely a fényképek miatt jobb, ha alacsony. Kezd divatba jönni, hogy a menyasszony a vőlegénnyel egy külön kis asztalkánál költi el vacsoráját. Ehhez az exkluzív megoldáshoz már pazar dekoráció, esetleg kis virágpavilon dukál!

 

 

          

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha pedig még az ifjú pár pezsgőspoharára is kerül egy-egy fej virág, biztosan nem feledkeztünk meg egyetlen részletről sem. Koccanjanak hát, csilingeljenek a poharak – sok boldogságot!